1988
r: Gyarmathy Lívia - Böszörményi Géza
Lebilincselő alkotás. Nemrég megnéztük a recski tábor megnyitásának 70. évfordulóján a film első részét. Gondoltam, hogy a fiatalok (8-20 éves korig) majd kütyüzni fognak a zajos, fekete-fehér képek láttán. Legnagyobb meglepetésemre végignézték figyelmesen. Valahogy megragadtak bennük a személyes történetek, mikor látták, hogy azok mesélik el, akik át is élték a szörnyűségeket. Jó látni, hogy lassan, szép óvatosan addig beszéltetik az ávósokat, míg végül azok magukat teszik nevetségessé. Kérdezte utána egy barátom, hogy ezek után mi lehet a többi részben, mit lehet még ehhez hozzátenni. A 2. részben én sem láttam semmi pluszt, de a harmadik még rá tudott tenni egy lapáttal. Isteni időpontban készült ez a film (1988), mert előtte még nem mertek volna beszélni ilyen nyíltan az áldozatok, utána meg már az ávósok.
Két napra rá családi vetélkedőt szerveztünk a táborban, és egy valaki gyurmából formázott meg dolgokat, amiket a többieknek ki kellett találni. Az egyik figurára nem jött rá senki, telt az idő, mire a család legkisebb, nyolcéves gyereke felkiáltott: ÁVH! Elképesztő volt. Annyira szíven ütötte őket a sok történet, hogy még ők is megértették és az eszükbe vésték az ott hallottakat.
